Néhány évvel ezelőttig az apák napja nem igazán létezett Magyarországon, az utóbbi időben viszont kezd egyre inkább ez az ünnep is meghonosulni és fontossá válni. Én ennek nagyon örülök, hát még a férjem. De egyébként is, azáltal, hogy a férfiak egyre nagyobb szerepet töltenek be a gyereknevelésben igenis fontos az ő "munkájukért" is köszönetet mondani. Bár ebben a posztban még nem lesz szó az apák napi ajándékról, mert nem szeretném előre lelőni a meglepetést, de itt bemutatom az idei anyák napi ajándékokat, amiket a gyerekekkel készítettünk és az egyik szerintem apukáknak/nagyapáknak is tökéletes lehet ;)

Az idén két dolgot is készítettünk. Az első egy kis ékszeres tálka (vagy persze bármi apróság tárolására is jó). Az általam többször emlegetett és nagyon kedvelt Tigeres fehér agyagot használtam alapnak. Kinyújtottam egy darabot, belenyomtam a kezüket annyira, hogy már látszódjon a tenyérlenyomatuk és azt körbevágtam. Ezután belenyomkodtam egy kisebb mély tálkába, hogy felvegye annak ívességét és ne legyen lapos és hagyni benne megszáradni és megkeményedni.

Akár így fehéren is tökéletes, de a csajok ki is festették.

A kis kéz formájú tartó mellé mécsestartó is készült, amit ugyanabból az anyagból kekszszaggatóval vágtak ki a gyerekek szív formájúra, belenyomtak egy mécsest, hogy a helye meglegyen és a száradás után kifestették.

Emellett készült még egy dolog, mert az egyik nagymama könyvet olvas, a másik keresztrejtvényt fejt sokat és így mindketten hasznát veszik a könyvjelzőnek. Lefotóztam a két lányt, megtükröztem a képet és előhívattam. Összeragasztottam a két képet, kivágtam és a tetejére egy lyukat fúrtam, amibe beleraktam egy szalagot. Így egy kétoldalas könyvjelzőt kaptam. Próbáltam azt az érzetet kelteni, hogy egy zsinórba kapaszkodnak.

Nem sokára jövök majd az apák napi ajándékokkal is ;)

Azt hiszem ez az az anyák napi dal, amit mindenki megtanult egy ponton az életében és én is mindig elérzékenyülök, mikor ezt éneklik nekem a lányaim. Az anyák napja az én emlékeimben úgy él, hogy az óvodában/iskolában minden évben készítettünk ajándékot Anyukámnak, aminek általában tényleg örült. Hogy ezt nem csak beképzeltem arra az is a bizonyíték, hogy amikor kipakoltuk a gyerekkori lakásunkat, ezeket az ajándékokat mind megtaláltuk. Így azt gondoltam, hogy bár az óvodában csak anyukáknak készül ajándék, mi készítünk a nagymamáknak is. Ezért attól a ponttól kezdve, hogy Emmát már be lehetett vonni az anyák napi ajándékkészítésbe mindig gondoltunk a nagyikra.

Emma két és fél éves volt, amikor először készítettünk ajándékot. Túl nagy aktivitást nem vártam el tőle, így lábnyomatot készítettem só-liszt gyurmából, amit bekereteztem. Nyilván ezt egyéb mással is meg lehet valósítani, de én annyira paráztam, hogy nehogy valami vegyszertől bármi baja legyen, hogy ezért a legegyszerűbb összetételű dolgot választottam. Egy alap IKEA képkeretet lefestettem és papírból kivágtam a feliratot rá. Ezt még lehet azzal tovább tuningolni, hogy az elkészült só-liszt-gyurma lenyomatot befestjük.

A következő évben Emma már sokkal aktívabban közreműködött. Akkor készült az alábbi ajándék. Befestettem ujjfestékkel Emma tenyerét, majd rányomtuk a papírra. Ez lett a növény maga. Aztán az ujjhegyeit ő maga mártogatta az általa kiválasztott (itt kék) festékbe és az "ujj-szárak" végére kreált virágokat. Végül kivágtam egy cserép formát, ő azt befestette és felragasztotta, mintha a növény bele lenne ültetve. Huh, remélem jól magyaráztam.

Amikor már majdnem 5 éves volt már határozott elképzelései voltak: ő mindenképpen madarakat akart adni. A Tigerben vettem olyan textilt, aminek az egyik oldala szövet a másik oldala ragad, mint egy matrica és abból készültek az alábbiak. (Persze sima textilt is fel lehet ragasztani akár Technokollal, akár kétoldalú ragasztóval, de így egyszerűbb volt). Én előre megrajzoltam a sablont majd azt Emma rajzolta át, vágta is és ragasztgatta fel a papírra. A madár csőrében csillámló virág még valami ovis farsangi buli maradványa volt, de ő azt nagyon szerette volna felhasználni :)

A rákövetkező évben már Panka is beszállt, így olyan kreációt kellett kitalálni, ami a kettejük alkotása lehet. Bevallom az alapötletet az én Anyukámnak adott ovis ajándékom adta. Ez nem volt más, mint egy szívecske ablakkal, ahonnan én néztem kifelé. Ezt reprodukáltuk a két csajjal: a sablon átrajzolásában és a vágásban is segített Emma, a Panka pedig az apró szívecskéket az ujjlenyomatával alkotta meg.

Az idei év még hátra van, de hamarosan azzal is elkészülünk és megmutatom ;)

Egy gyors poszt lesz ez csak :) Anyukámnak készítettem egy ajtódíszt Karácsonyra, amit szeretnék megmutatni. Ez sokkal konzervatívabb mint a mi idei északi stílusú karácsonyunk és az ahhoz passzoló ajtódíszünk, de hogy egy kicsit mégis megbolondítsam, a koszorú alapnak csak a jobb alsó részét díszítettem fel. Idén gyönyörű fenyőfa ágakkal körberakott koszorúalapokat lehetett kapni, így én is azt használtam és arra rögzítettem ragasztópisztollyal a  terméseket, illetve egy-két mini üvegggömböt. Gondolkodtam még succulenseken is, de féltem, hogy hamar tönkremennének.

Ez pedig a karácsonyfa volt Anyukámnál: kicsi, de formás és gyönyörű fa. Arany és piros díszek kerültek rá zömében, melyek közül sok még Anyukám gyerekkorából származik.

A 2015-ös évben visszatértünk a klasszikusokhoz: arannyal, termésekkel és arany-fehér díszekkel borítottunk mindent. Igyekeztünk az arany mellett a természetet és ezzel a havat is becsempészni a lakásba.

Ezt szimbolizálja az ajtódísz is, melynél a szalma alapra apró fehérre lefújt tobozokat tettem és erre kerültek rá az arany díszek, arannyal lefújt termések. (Az arany festék vásárlásánál vigyázni kell, mert ha nem csillogó aranyat veszünk, az inkább bronznak fog hatni!)

Az adventi koszorúnál ebben az évben kipróbáltam egy egyáltalán nem kör alakú megoldást és én nagyon szerettem. Ráadásul az egyenessége miatt még az ablakpárkányon is helyet kaphatott, ami küldön öröm volt számomra.

A szokásosan elkészített díszek mellett a lakás különböző részein megbúvó apró dekorációk is  helyet kaptak. Mint például az állatok és a lightbox, ami abban az évben nagy sláger volt számomra. Itt egy darab fatörzsre színezett zuzmót tettem és arra állítottam rá az állatokat: a szarvast és az őzet.

Így maga az ablakpárkány így nézett ki:

Ezt biztosan fogom még alkalmazni, mert nagyon tetszik, mikor az ablakokba is becsempészhető az ünnep hangulata.

De ha már ablak: pár nappal Karácsony előtt az ablakot is feldíszítettük. Damilon díszeket lógattunk egymás mellé és alá úgy, hogy azok egy karácsonyfát formázzanak. Sajnos a kép nem igazán sikerült jól róla, de remélem átjön a lényeg. Elég pepecs munka és jó szemmérték kell hozzá, de megéri :)

Amit még nagyon szeretek, az a Betlehemünk és idén igazán ment ehhez a szetthez. Thun márkájú, a férjemmel ez volt az első nagyobb karácsonyi dolog, amire beruháztunk.

Az ajándékcsomagolások is ebben a stílusban készültek, a természet kicsiny darabjai, arany és a fehér szín kombinációja. Amit még különösen szerettem, hogy egy pávatollat is lefújtam és gyönyörű lett. A fontos dolog, hogy minél távolabbról fújjuk le, ne álljanak össze a tollak. Az igazán elegáns külsőt az kölcsönözte az ajándékoknak, hogy csipkeszegélyt és tortacsipkét (torta alátétet) vettem papír-írószer boltban.

Ebben az évben kezdett el érdekelni a kalligráfia is, így megpróbáltam mindenkinek ajándékkártyát készíteni több-kevesebb sikerrel. Visszanézve, egyáltalán nem volt még annyira szép az írásom ;)

A kalligráfiánál maradva, a képeslapunkat is én készítettem, aminél az írást egy gyönyörű arany fóliával véglegesítettek, így csillogott-villogott.

Végül itt vannak a legjobb kézzel készített karácsonyi édességek, amik még díszként is remekül funkcionálnak. Habkarika és szaloncukor. Receptek a nevekre kattintva megtalálhatóak.

Jaj és még egy dolog, amit bár nem én készítettem, kézműves termék és egy nagyon jó barátomtól kaptam. Vele köszönök el, mert teljesen beleszerettem :)

Ezt a 2014-es karácsonyi dekorációt már 2010 óta terveztem, amikor Karácsony előtt Chicagoban jártam. Ott láttam meg egy boltban a cukorkát és a cukorbotot. Aztán szerencsémre egy barátom hozott nekem kintről több kiló cukorkát, illetve addigra cukorbotot már lehetett itthon is kapni.

Megint a  kedvencemmel, az ajtódísszel kezdtem. Nagyon sokáig szenvedtem a cukrok elhelyezésén, mert még véletlenül sem voltak egyforma méretűek, de aztán sikerült egy szép összképet varázsolni belőlük. Ragasztópisztollyal rögzítettem őket a kapható legnagyobb méretű hungarocell koszorúre, mert ez tényleg csak nagy felületen mutat.

Szerencsére nem olvadt meg, pedig attól nagyon tartottam.

Az adventi koszorú készítésébe már az akkor 3 évesem is be akart társulni, így nem minden úgy jött össze, ahogy terveztem, mert természetesen voltak neki is ötletei :) Így került például két hóember is a tetejére :) Ezt egyébként nem bánom, mert bájos lett tőle. Ezévben is megvettem az alapot és csak ragasztópisztollyal ráraktuk a díszítéseket.

Persze belelendültünk és mivel rengeteg volt mindenből, így cukorka botokat lógattatott velem az ablakba, a szekrényre és kb mindenhová. Teleaggatta a lakást. A szokásos ablakunk így nézett ki.

Készített magának egy mini koszorút is. Ehhez vágtam egy körívet és arra egymás mellé ragasztotta a cukorkákat. és nagyon büszke volt magára, mikor készen lett :)

De persze a cukorkáktól nem tudtam szabadulni a csomagolás....

....vagy a képeslap terén sem. Ebbe a képeslap készítő projektbe szintén belevontam a lányom. Készítettem krumplinyomdát, amivel ő készíthette el a képeslapokat. Természetesen azért a motívum - nem találjátok ki - cukorbot volt. Pontosabban két cukorbot egy karácsonyfát formáz.

Hát így. És ezen az éven kaptam a Szőke Gábor Miklós karácsonyfámat is, így ezt is megmutatom :) Tettünk az aljába egy égősort, így ez lett a karácsonyi hangulatvilágításunk.

Hát ennyit a cukorkás Karácsonyunkról. Már nagyon várom az idei Karácsonyt. 4 nap és december :) Jipiiii! Így igyekszem bemutatni az évek során készült dolgokat.

Így gondoltam el is kezdem feltölteni a korábbi Karácsonyokra készült dolgokat. Az első Karácsony, amikorra is bármit készítettem a 2009-es volt. Az volt az első saját ünneplésünk a férjemmel.

Ekkor még csak hangulatokat próbáltam leképezni, aztán egyre inkább úgy éreztem, hogy szeretnék valami koncepciót vagy legalább egy motívumot, ami összefogja. Így esett 2011-ben a választásom a szív dekorációs elemre. Ekkor még csak minimálisan használtam, mint a konyhai ablakra díszként...

...és a férjemnek adventi naptárként. Itt a naptárban küldönböző kis üzenetek voltak.

Emellett pedig elkészítettük az első családi általunk készített képeslapot, ami a hátoldalán az üdvözlet mellett a keksz receptjét is tartalmazta, amit a távolabbi barátok számára meg is sütöttünk.

A recept pedig így szól:

Ha te is szeretnéd megkóstolni kedvenc karácsonyi kekszünket, akkor ezeket a hozzávalókat kell összegyúrnod és kisütnöd:
12 deka liszt, 10 deka darált, hámozott mandula, 2-3 evőkanál cukor, 1 teáskanál vaníliakivonat, 1 teáskanál sütőpor, 12 deka puha vaj, 1 csipet só.
Keverd össze egy tálban a száraz hozzávalókat. A vajat morzsold el a liszttel és add hozzá a vaníliakivonatot. Alaposan belisztezett felületen nyújtsd ki vékonyra, szaggass belőle formákat és süsd kb. 10 percig. (Ha a széle enyhén barnulni kezd, már megsültek.) Ha kész, hagyd pár percet a tepsiben, hogy megszilárduljanak és eheted is!

Jó étvágyat! ;)

Save

Save