Néhány évvel ezelőttig az apák napja nem igazán létezett Magyarországon, az utóbbi időben viszont kezd egyre inkább ez az ünnep is meghonosulni és fontossá válni. Én ennek nagyon örülök, hát még a férjem. De egyébként is, azáltal, hogy a férfiak egyre nagyobb szerepet töltenek be a gyereknevelésben igenis fontos az ő "munkájukért" is köszönetet mondani. Bár ebben a posztban még nem lesz szó az apák napi ajándékról, mert nem szeretném előre lelőni a meglepetést, de itt bemutatom az idei anyák napi ajándékokat, amiket a gyerekekkel készítettünk és az egyik szerintem apukáknak/nagyapáknak is tökéletes lehet ;)

Az idén két dolgot is készítettünk. Az első egy kis ékszeres tálka (vagy persze bármi apróság tárolására is jó). Az általam többször emlegetett és nagyon kedvelt Tigeres fehér agyagot használtam alapnak. Kinyújtottam egy darabot, belenyomtam a kezüket annyira, hogy már látszódjon a tenyérlenyomatuk és azt körbevágtam. Ezután belenyomkodtam egy kisebb mély tálkába, hogy felvegye annak ívességét és ne legyen lapos és hagyni benne megszáradni és megkeményedni.

Akár így fehéren is tökéletes, de a csajok ki is festették.

A kis kéz formájú tartó mellé mécsestartó is készült, amit ugyanabból az anyagból kekszszaggatóval vágtak ki a gyerekek szív formájúra, belenyomtak egy mécsest, hogy a helye meglegyen és a száradás után kifestették.

Emellett készült még egy dolog, mert az egyik nagymama könyvet olvas, a másik keresztrejtvényt fejt sokat és így mindketten hasznát veszik a könyvjelzőnek. Lefotóztam a két lányt, megtükröztem a képet és előhívattam. Összeragasztottam a két képet, kivágtam és a tetejére egy lyukat fúrtam, amibe beleraktam egy szalagot. Így egy kétoldalas könyvjelzőt kaptam. Próbáltam azt az érzetet kelteni, hogy egy zsinórba kapaszkodnak.

Nem sokára jövök majd az apák napi ajándékokkal is ;)

Azt hiszem ez az az anyák napi dal, amit mindenki megtanult egy ponton az életében és én is mindig elérzékenyülök, mikor ezt éneklik nekem a lányaim. Az anyák napja az én emlékeimben úgy él, hogy az óvodában/iskolában minden évben készítettünk ajándékot Anyukámnak, aminek általában tényleg örült. Hogy ezt nem csak beképzeltem arra az is a bizonyíték, hogy amikor kipakoltuk a gyerekkori lakásunkat, ezeket az ajándékokat mind megtaláltuk. Így azt gondoltam, hogy bár az óvodában csak anyukáknak készül ajándék, mi készítünk a nagymamáknak is. Ezért attól a ponttól kezdve, hogy Emmát már be lehetett vonni az anyák napi ajándékkészítésbe mindig gondoltunk a nagyikra.

Emma két és fél éves volt, amikor először készítettünk ajándékot. Túl nagy aktivitást nem vártam el tőle, így lábnyomatot készítettem só-liszt gyurmából, amit bekereteztem. Nyilván ezt egyéb mással is meg lehet valósítani, de én annyira paráztam, hogy nehogy valami vegyszertől bármi baja legyen, hogy ezért a legegyszerűbb összetételű dolgot választottam. Egy alap IKEA képkeretet lefestettem és papírból kivágtam a feliratot rá. Ezt még lehet azzal tovább tuningolni, hogy az elkészült só-liszt-gyurma lenyomatot befestjük.

A következő évben Emma már sokkal aktívabban közreműködött. Akkor készült az alábbi ajándék. Befestettem ujjfestékkel Emma tenyerét, majd rányomtuk a papírra. Ez lett a növény maga. Aztán az ujjhegyeit ő maga mártogatta az általa kiválasztott (itt kék) festékbe és az "ujj-szárak" végére kreált virágokat. Végül kivágtam egy cserép formát, ő azt befestette és felragasztotta, mintha a növény bele lenne ültetve. Huh, remélem jól magyaráztam.

Amikor már majdnem 5 éves volt már határozott elképzelései voltak: ő mindenképpen madarakat akart adni. A Tigerben vettem olyan textilt, aminek az egyik oldala szövet a másik oldala ragad, mint egy matrica és abból készültek az alábbiak. (Persze sima textilt is fel lehet ragasztani akár Technokollal, akár kétoldalú ragasztóval, de így egyszerűbb volt). Én előre megrajzoltam a sablont majd azt Emma rajzolta át, vágta is és ragasztgatta fel a papírra. A madár csőrében csillámló virág még valami ovis farsangi buli maradványa volt, de ő azt nagyon szerette volna felhasználni :)

A rákövetkező évben már Panka is beszállt, így olyan kreációt kellett kitalálni, ami a kettejük alkotása lehet. Bevallom az alapötletet az én Anyukámnak adott ovis ajándékom adta. Ez nem volt más, mint egy szívecske ablakkal, ahonnan én néztem kifelé. Ezt reprodukáltuk a két csajjal: a sablon átrajzolásában és a vágásban is segített Emma, a Panka pedig az apró szívecskéket az ujjlenyomatával alkotta meg.

Az idei év még hátra van, de hamarosan azzal is elkészülünk és megmutatom ;)