Azt hiszem ez az az anyák napi dal, amit mindenki megtanult egy ponton az életében és én is mindig elérzékenyülök, mikor ezt éneklik nekem a lányaim. Az anyák napja az én emlékeimben úgy él, hogy az óvodában/iskolában minden évben készítettünk ajándékot Anyukámnak, aminek általában tényleg örült. Hogy ezt nem csak beképzeltem arra az is a bizonyíték, hogy amikor kipakoltuk a gyerekkori lakásunkat, ezeket az ajándékokat mind megtaláltuk. Így azt gondoltam, hogy bár az óvodában csak anyukáknak készül ajándék, mi készítünk a nagymamáknak is. Ezért attól a ponttól kezdve, hogy Emmát már be lehetett vonni az anyák napi ajándékkészítésbe mindig gondoltunk a nagyikra.
Emma két és fél éves volt, amikor először készítettünk ajándékot. Túl nagy aktivitást nem vártam el tőle, így lábnyomatot készítettem só-liszt gyurmából, amit bekereteztem. Nyilván ezt egyéb mással is meg lehet valósítani, de én annyira paráztam, hogy nehogy valami vegyszertől bármi baja legyen, hogy ezért a legegyszerűbb összetételű dolgot választottam. Egy alap IKEA képkeretet lefestettem és papírból kivágtam a feliratot rá. Ezt még lehet azzal tovább tuningolni, hogy az elkészült só-liszt-gyurma lenyomatot befestjük.
A következő évben Emma már sokkal aktívabban közreműködött. Akkor készült az alábbi ajándék. Befestettem ujjfestékkel Emma tenyerét, majd rányomtuk a papírra. Ez lett a növény maga. Aztán az ujjhegyeit ő maga mártogatta az általa kiválasztott (itt kék) festékbe és az "ujj-szárak" végére kreált virágokat. Végül kivágtam egy cserép formát, ő azt befestette és felragasztotta, mintha a növény bele lenne ültetve. Huh, remélem jól magyaráztam.
Amikor már majdnem 5 éves volt már határozott elképzelései voltak: ő mindenképpen madarakat akart adni. A Tigerben vettem olyan textilt, aminek az egyik oldala szövet a másik oldala ragad, mint egy matrica és abból készültek az alábbiak. (Persze sima textilt is fel lehet ragasztani akár Technokollal, akár kétoldalú ragasztóval, de így egyszerűbb volt). Én előre megrajzoltam a sablont majd azt Emma rajzolta át, vágta is és ragasztgatta fel a papírra. A madár csőrében csillámló virág még valami ovis farsangi buli maradványa volt, de ő azt nagyon szerette volna felhasználni :)
A rákövetkező évben már Panka is beszállt, így olyan kreációt kellett kitalálni, ami a kettejük alkotása lehet. Bevallom az alapötletet az én Anyukámnak adott ovis ajándékom adta. Ez nem volt más, mint egy szívecske ablakkal, ahonnan én néztem kifelé. Ezt reprodukáltuk a két csajjal: a sablon átrajzolásában és a vágásban is segített Emma, a Panka pedig az apró szívecskéket az ujjlenyomatával alkotta meg.
Az idei év még hátra van, de hamarosan azzal is elkészülünk és megmutatom ;)
